| lac6: nagygut | Gut az Alföldhöz simuló beregi síkság észak-nyugati részén fekszik sűrű tölgyesek karéjában, 5 kilométernyire a Beregszász-Munkács között húzódó autóúttól. A legközelebbi vasútállomás Nagybégányban és Barkaszón van, mindkettő 12 kilométernyire. Területe sík vidék, néhány dombbal, amelyek magassága 150 méter ( tengerszint fölött). A vízrajz tekintetében a Bene és Borzsova környékén a Borzsából kiszakadó Vérke Jaszenó vagy Nagyvíz (Nagyszeg-patak) néven itt torkollik a Szernyébe. A Szernye, amely a gáti tóból szakad ki, a guti szakaszon a Fekete víz nevet viseli. Itt torkollik bele a Kerepec patak is, amely Alsó-Kerepec környékén ered.
Földjei többsége agyagos, helyenként homokos, a határban több helyen termálforrás található.
Gut (Kis-) -- kisközség Bereg vármegye mezőkaszonyi járásában (1891), 383 magyar és német lakossal; régi földvára volt, amelynek nyomai a Szernye-tó mellett még most is láthatók. E várat a nép hite szerint a régi időkben Kismunkácsnak hívták -- írja a Pallas Enciklopédia.
A község és a vidék története évszázadokra nyúlik vissza. A mocsaras, erdős területet igen korán benépesült. A korszak emlékei közé tartozik a 80-as években az Andorház-dűlőben Bíró Károly által talált, az újkőkorszakból (neolitikum — i. e. 5500-2300) származó, már csiszolt technikával készült kőbalta. Ebben a korszakban jelentős változás állt be a föld növény- és állatvilágában, annak következtében, hogy a maihoz hasonló időjárás alakult ki. A kor emberei a vadászás, halászás, gyűjtögetés mellett (amelyre a környék alkalmas volt) már földműveléssel is foglalkoztak , tehát letelepedett életmódot folytattak. A század eleji ásatások során Lehoczky Tivadar, vidékünk neves régésze szerint a Szernye-mocsárból levezető csatorna ásása alkalmával az itteni erdőterületen homokos talajban egy sárgásbarna kvarcitból csiszolt 6 cm hosszú kővésőt találtak, amelynek éle 5 cm-nyi volt. Sajnos a későbbi korokból nem maradtak fenn emlékeink, csupán annyit tudunk, hogy az újkőkorban a Körös műveltség, majd annak kései szakaszában a tisza-herpályi—csőszhalmi műveltség volt elterjedve ezen a vidéken. A rézkor már több kultúratípust is kialakított, így a tiszapolgárit, a bodrogkeresztúrit és a pécelit. A vidék történetének következő állomása a vaskorból származik. A vaskor itt Kárpátalján szorosan összekapcsolódik a keltákkal, s a La Tene-kulturával. A vaskornak tárgyi emlékei is fennmaradtak (i.e. 1200-tól időszámításunk kezdetéig). Ebből a korszakból származik a Gut határában talált úgynevezett. barbár pénzlelet, amely zömében makedón mintára vert ezüst tetradrachmákból állt. A keltákról tudjuk, hogy az i.e. III. században telepedtek le a Kárpát-medencében. Kárpátaljai fő központjuk a Munkács melletti Halis-Lovacska volt. Tőle kb. 15 kilométernyire volt található a guti település. A pénzérmék II. Philippos és III. Alexandros (Nagy Sándor) makedón királyok pénzeinek másolatai. Ugyanitt egy korabeli település nyomait is feltárták, amely a lelettel egyidejűleg, azaz az i.e. III. században létezett. A pénzes edény mellett egy agyaggal mázolt lakóház falaira, tűzhelymaradványokra, rengeteg kézzel és koronggal (ezt a kelták honosították meg) készített edényre, állati csontokra és szénre bukkantak. Lehoczky a vidék archeológiájáról írt munkájában az alábbi megjegyzést találjuk: "Az itteni lapályos erdőségben régi szántások nyomai és őskori halmok találtatnak; koronkint durva agyagcserepek kerülnek felszínre. 1890. november 17-én kaptam Bloksay Ferenc kaszonyi orvostól két, az itteni erdőben árokásás alkalmával napvilágra került vasfegyvert. A vasszekerce hasonló azokhoz, melyek franciska néven ismeretesek. 20 cm hosszú, az egészen a végén lévő nyelüregnél 2, a közepén 2 1/2 és az élénél 4 cm széles; a nyél lyuka 3--3 1/2 cm-nyi és súlya 56 dekagramm. Ennél azonban érdekesebb az azzal talált lándzsa, mely 66 cm hosszú és négyszögletű, 1 1/4 cm-nyi vasrúdból nyársszerűleg idomított s igen éles hegyben végződik; a nyélbe való tokja 3 cm átmérőjű, folyvást keskenyedő és 9 1/2 cm hosszú; a rajta lévő két kerek lyuk arra szolgált, hogy a rúdhoz szögezhető legyen. Nyom 42 dekagrammot."
A vidék sorsa az államalapítás koráig még feldolgozatlan. A település a kitűnő természeti adottságok révén már a XI. században létrejött. Nevét a Gut-Keled nemzetségtől kölcsönözte (Gutkeled, Cledgud). E név személynévi és helységnévi megfelelőjét nem ismerjük: két szó összetételéből alakult ki. Gut -- személynévi megfelelői: 1093. GWTH. Az összetétel első tagja német eredetű. Gutkeled (Cletgud, Cledguth, Gwthkeleth, Kutkeled), a Guth ebből hely- és személynév, a Keled személynév. Kézai krónikája, de a Képes Krónika is úgy emlékezik meg róluk, hogy "Péter király idejében jöttek be Kelad és Guth testvérek a svábok nemzetségéből; Stof (Hohenstaufen) várából erednek", akik feltételezéseink szerint az alapítói voltak (a legközelebbi Guth nevű település Debrecen mellett található) a településnek. A nemzetség több ágra szakadt, amelyből a krónikák és a leleszi konvent archívuma alapján az alábbi családok származtak: Somlyai Báthori, Ecsedi Báthori, Szokoly, Zeleméri, Felsőlindvai Bánffy, Marczalfői, Amadé, Maróti, Bocskai, Ráskay, Butykai, Málcai, Várday, Kenézi, Anarcsi, Balkányi, Daróczy, Guthy Ország, Kis és nagyguti Guthy, Rozsályi Kun, Majádi, Csatári, Márky, Dobi, Gilet, Ramocsa, Szeretvai.
A települést a kis- és nagyguti Guthy család birtokolta évszázadokon keresztül. Törzse valószínűleg az a László volt, aki 1217-ben tevékenyen részt vett II. Endre király sikertelen keresztes hadjáratában, elkísérve az uralkodót a Szentföldre. 1241-ben Batu kán pusztító hadjárata folyamán a település is elpusztult. Talán a környező erdőknek és mocsaraknak köszönhetően a lakosság egy része megmenekült, hiszen már 1312-ben írásosos említés történik róla. Ekkor tűnik fel egy Csarodán hatalmaskodó nemes nevében. 1323-ban Guthy László, János és Boldizsár, akik valamennyien a család virágzó ágainak lettek az alapítói, megosztoztak az eddig közösen birtokolt földeken. 1348-ban Panki Thuz (dictus) Pető mester (Panki Péter beregi ispán fia) surányi birtokait elcserélte Guthi Simonnal és Pállal (Sopron fiával) és Zuárd Tamással és Istvánnal az értékesebb és termékenyebb guti birtokért. Később per támadt a csere miatt, amelyet a karaszlói nádori gyűlés és a váradi káptalan is tárgyalt. A háromszori meghirdetés után a nádori szék a cserét érvénytelenítette és a guti birtokot visszaítélte Simonnak.
Az eredetileg két helységből: Kis- és Nagygutból álló település a Szernye-tóból (gáti-tó, vagy Stagnum) kiszakadó Jaszinó és a gáti nagy víz nevű folyók egyesülésénél terült el, ahol a helységek közötti vízzel körülvett szigeten, kb. 2 holdnyi területen földtöltésekkel és árkokkal megerősített vár állt. A vár nyomai még a XIX. század végén is fellelhetőek voltak, mára azonban teljesen eltűntek. A földvár, a benne lévő kúriával, a körülötte elterülő birtokrészekkel együtt a Guthy család birtokát képezte, míg a folyótól délre elterülő Nagygut a munkácsi királyi vártartomány része volt.
Az uradalmat a vegyesházi királyok alatt többször eladományozták, de huzamosabb ideig csak a Hunyadi család birtokolta. Hunyadi János Brankovics György szerb despotától szerezte meg a birtokot, amelyet 1400-ban fel is keresett. Nándorfehérvári halálát követően 1465-től felesége, Szilágyi Erzsébet kormányozta a birtokokat.
A szomszédos Kisgutot ekkor Kisguti Barnabás Miklós fia, Óbégányi, másképp Kisguti György fia Márton és Orbán fia Benedek bírta. Mátyás király Budán rendeletet adott ki a leleszi konvent számára, hogy állapítsák meg a két birtok határait, amelyre a konventet és Barlabási János királyi embert (homo regiust) utasította. A határmegállapító bizottságban Barlabásin kívül Gulácsi László, Bégányi Éles György és Surányi István, valamint Szilágyi Erzsébet részéről Keszi Balázs munkácsi várnagy vett részt. A határjárás a Szernye folyó hídjánál kezdődött és tartott Nagygut körül a Szernye folyónál kelet felé, ahol a Kerepecz partján a határjegyek megújíttattak, dacára Keszi ellentmondására. Innen észak felé egy erdőt átszelve Tiszaberekhez ért a bizottság, ahol egy halmot emelt, majd a nagyúton át nyugat felé tartva Utiho nevű folyónál haladva, egy másik nagy úthoz ért, de midőn az óbégányiak halmot akartak emelni, a kisguti, máskép nagy-szernyei határ bejárását nem lehetett folytatni, mert a nagyguti uradalmi jobbágyok és lakosok nyilakkal és nekiszegezett vasvillákkal megrohanták a bizottságot és távozásra kényszerítették.
1478-ban Óbégányi Orbán fia, Benedek és Újfalusi Mihály, Sebestyén, László és Péter egyezséget kötött az óbégányi és a kisguti rév és vámjog átengedéséről, úgy, hogy haláluk esetére kölcsönösen örökösödjenek.
1466-ban Szilágyi Erzsébet Demeter napja körül (október 24.) Udvary Antal nevű tisztjének hű szolgálatai jutalmául a szigeten egy nemesi udvarnak (curia) való telket és az utáni illetőséget örök időkre adományozott.
1484-ben Mátyás király Bécsben kelt adománylevelével Beatrix királyné beleegyezésével szeretett fiának, Corvin János liptói hercegnek adományozta a munkácsi uradalmat, s vele együtt Gutot is. Ugyanekkor kapta tőle a település az Estrom nevű határmenti erdőt is.
Az 1495-ös Csáktornyai Ernuszt-féle adománylevélben Gut szintén az uradalom tartozékaként említtetik. 1499-ben Guthy Illés Zápolya István nádor, a váradi káptalanhoz Budán (keresztfeltalálása napján) kelt levele alapján beiktatták Kisgut birtokába.
1511-ben Hrabóczi Jánosné Kisbégányi Kata elzálogosította guti és kisbégányi birtokait 6 aranyforintért Daróczi Mártonnak.
Úgy tűnik, hogy a birtokosok jövedelmének jelentős részét az erdőhasználati jog képezte, mivel több ízben is perlekedtek ennek jogtalan kisajátítása miatt. Így, 1522-ben Domahidi Guti Ferenc és Bérei Gersin Gáspár perlekedett Kisguti László és Miklós, Kisguti Abonyi Imre és Menyhért, Bérei Csepi Péter, György és László, valamint Bérei Mindszenti Istvánnal erőszakoskodás és bántalmazás miatt, az itteni határon lévő Berkes nevű makkos erdő jövedelmének önkényes bitorlása miatt. 1524-ben a munkácsi vár úrnője, Habsburg Mária királyné Domahidi Guthi Ferencet és Imrét, valamint Kisguti Lászlót, Bencét és Miklóst a Rafajna és a Nagyszeg nevű erdők ügyében a tulajdon várnagyaival szemben megvédi.
Az 1566-os második tatárjárást követő adóösszeírás szerint az átvonuló tatárok a falut feldúlták, s egy kivételével az összes jobbágyot elhurcolták. A tatárdúlással kapcsolatos a legenda, amely szerint Kisguti Balázs, az akkori birtokos menekülése előtt elásatta kincseit a vár területén, amelyben többek között egy arany ökör is volt ( a meseszerű átköltés már hat ökörről, ugyanennyi béresről és ekéről is tud).
1571-ben Swendi Lázár felsőmagyarországi főkapitány ostrom alá vette Munkács várát, amely ekkor János Zsigmond erdélyi fejedelem birtokában volt. A védők között lévő Kerepeczi, máskép Majthényi Demetertől és Gáspártól birtokaikat elkobozta, s az ostromban kitűnt Rosso Vince cs. k. tüzérségi parancsnoknak adományozta. Ő azonban még ugyanazon esztendőben visszaengedte azokat korábbi tulajdonosainak.
1579-ben Mágóchi Gáspár és András Munkács uradalmába való beiktatásakor, mint szomszéd birtokosok jelen voltak kisguti Fornossy György főszolgabíró és Guthy Imre.
1599-ben Fornossy Gergely, Orosz Tamás, Bégányi György és Hetei szolgabírák, valamint Péter deák hiteles jegyző összeállították Rákóczi Zsigmond részére a munkácsi váruradalomhoz tartozó taxális (adózó) jobbágytelkek listáját. E szerint Kisguton 7, Nagyguton pedig 6 jobbágytelek találtatott.
A 16. század közepén királyi adományként a Fornossy család kapott itt birtokokat. Egyik águk felvette a Guthy előnevet is. 1614-ben F. János eladta a guti kúriát. A család ezen ágának kihalása után (1643) a kosfalvi ág osztozkodott meg a birtokokon. A 17. századra a család birtokaihoz tartozott Fornos, Kövesd, Komlós, Dávidháza, Hete, Kisgut, Nagygut.
Fornossy István özvegye Pécely Mária elzálogosította a birtokokat Gelsei Balling Györgynek.
Az elhúzódó tizenötéves háború a hadak országútjává tette Felső-Magyarországot, s ennek következtében 1600-ban elhatalmasodott a pestis. Míg 1598-ban a munkácsi uradalom adózó portáinak száma elérte az 1961-et, úgy 1601-ben csak 921 maradt.
1643-ban Fornossy István kisguti birtokos végrendeletében felosztotta vagyonát Fornossy Péter és János között .
1645-ben a birtokba Gelsei Balling János munkácsi főkapitányt iktatták be. 1649-ben Lövei Gergely (Balling veje) és Kendéné örökölt itt 9 birtokrészt, amelyet Lórántffy Zsuzsanna meg is erősített.
Az 1649-es munkácsi uradalmi urbáriumban feljegyezték, hogy Nagyguton van 12 külön kenyeres ember, ökrös jobbágy és gyalogszeres, a többi pusztahelyekről a szegénység elbujdosott. Az 1682-es úrbér szerint volt itt 25 jobbágyhely és telek, a lakosok között volt 3 ács, 2 cserepező. Találtatott itt 34 fiú, 1 ló, 48 ökör, 29 tehén, 50 sertés és 19 méhkas. Az uradalmi hídvám jó esztendőben 22 forintot és 12 kősót jövedelmezett ( a Galiciába vezető út kiépítése előtt a fő forgalom itt zajlott Munkács felé).
1657-ben a Vereckei-szoroson át vidékünkre tört a Ljubomirsky György lengyel hetman vezette sereg, hogy megbosszulja II.Rákóczi György lengyelországi hadjáratát. A seregek különös tekintettel a Rákóczi-birtokokat pusztították, így kijutott ebből Gutnak is.
Az 1677-ben kezdődött kurucmozgalom elsősorban Felső-Magyarországot sújtotta. Október folyamán a kuruc csapatok Wesselényi Pál vezetésével megjelentek Munkács alatt és sarcolni kezdték az uradalom falvait.
A kurucmozgalom a Rákóczi-szabadságharc idejére teljesedett ki. Gutról többen is részt vettek a harcokban, egyikük, Szernyi Máté 1703-ban a munkácsi vár ostromakor súlyosan megsebesült a sáncban. Rajta kívül még Barkaszi Gergely, Illés István, Illés Marci, Barkaszi István hajdúk, Dora Gergely Balog deákja vett részt a szabadságharcban. Báró Károlyi Sándor seregének 1706. február 26-án összeírt mustrakönyvében szintén szerepel egy guti személy, Balog Gáspár fejszés.
Fornossy Gergely fia Zsigmond mint guti birtokos vett részt a szabadságharcban, az egyik csata után nem került elő.
A Rákóczi-szabadságharc bukása után az uradalom egy ideig a kamara, majd a Schönborn család tulajdonába került. 1731. június 4-én a Laxenburgban kelt császári adománylevél gróf Schönborn Buchheim Wolfsthal Ferencnek adományozta a munkácsi és a beregszentmiklósi uradalmakat.
Az 1772--1774-ben Mária Terézia királynő utasítására végrehajtott úrbérrendezés során a kérdezőbiztosok az alábbi elöljáróságot találták a községben:
Nagyguton: Dóka Mihály főbíró, Dóka István főesküdt, Barkaszi András, Bahus János, Barkaszi János és Bence Pál esküdtek.
Kisguton: Peres János főbíró, Tóth Mihály főesküdt, Pokol István, Verbiás Mihály, Verbiás János, Simon István.
1783-ban gróf Eszterházy Károly egri püspök a megye 74 helységbeli, köztük a Nagy- és Kisguton beszedendő, az egri püspökséghez tartozó királyi tizedet és a paróchusok nyolcadát négy évre bérbe adta Beregmegyének évi 490 forintért.
A reformkorban, mint a többi környékbeli településeken is tapasztalható, egyre csökkent a lakosság száma. 1835-ben és 1841-ben a halálozások száma meghaladja a születésekét.
Magáról az 1848-as szabadságharcról alig van adatunk, sem a levéltárban, sem az egyházi iratok között nem bukkantak még olyan dokumentumra, amely a községbeliek részvételét alátámasztanák. Bizonyára több honvéd is akadt a faluban, ezek kilétének felderítése a jövő kutatóira marad. (Ide sorolhatjuk a beregszászi temetőben nyugvó Nagyidai Berzsenyi Antal huszárhadnagyot, akinek a családja Guton volt birtokos és évszázadokon át a református egyház egyik kegyura volt -- a szerző.)
1848-tól, a jobbágyság felszabadításával a Schönborn-család újfajta gazdálkodást vezetett be birtokain, ahol 24 majorságot alakítottak ki. Míg a Latorca völgyében vadgazdálkodás folyt, a sík, földművelésre alkalmas területeken intenzív mezőgazdálkodás valósult meg. 1867-ben a munkácsi uradalom 14 majort adott ki bérbe részben gazdatiszteknek, részben magánszemélyeknek. A guti határban lévő rafajnai major az alábbi részekből állt: 11 hold belsőség, 1 hold kert, 298 2/3 h. szántó, 93 7/8 hold rét, 151 1/8 hold legelő és 60 hold cseprentés (cserjés). Összesen 615 hold volt itt. Ezekért Petz Elek évenként a haszonbérlő tiszti illetményének beszámításán felül 800 forintot fizetett. 1877--1889-ben Kroó József új bérlőként 1400 forintot adott bérlet fejében az uradalomnak.
Ugyanitt Klinkart Frigyes alakított ki egy tanya-birtokot, amelyet 1877-ben Kroó Herman megvásárolt. Ebben az esztendőben vette meg a község a Schönborn grófoktól a községi kocsmát és a hozzá tartozó földeket 3500 forintért.
A település további sorsa homályba merül. Csupán a XX. század elejéről vannak adataink. 1912 márciusában a vidék népdalkincsének feltárására a Bereg megyei falvak egy részét felkereste Bartók Béla. 1912. március 30-án Barkaszóról egy francia nyelvű levelezőlapon itteni gyűjtőútjáról így írt feleségének: "Barkaszón egyáltalán nem találtam semmit. Egyetlen ember sem tátotta ki a száját, hogy énekeljen nekem. Rafajna-Újfalun jobb volt. Ma (szombaton) már Kis-Nagy-Gúton leszek, aztán nem tudom; talán Nagy Szőlősre megyek." Az idősebbek közül még néhányan emlékeztek Bartókra, sőt az öreg Dóka Károly bácsi még énekelt is neki.
Az első világháborúra vonatkozó adat, hogy a falu egyik harangját beadták az állami segélyalapba, ahol ágyúlövedéket öntöttek belőle. A háborúban mindkét község több fiát elvesztette. Nagygutról 21-en, Kisgutról 12-en pusztultak el a harcokban.
1938 őszén a község a vidék jelentős részével együtt visszatért az anyaországhoz. Magyar többségét mindvégig megőrizte. A visszatért Felvidék adattára szerint a környékbeli erdőkben a "rongyos" gárda csapatai bujkáltak, akik közül néhányat a csendőrök el is fogtak. Beszállították őket a gáti csendőrőrsre, ahol az egyiket megkínozták: két deszka közé kötött kezét levágták.
A magyar korszakról szintén kevés adat maradt fenn, a nehéz gazdasági körülmények miatt igen sok család kénytelen volt kereset után nézni az Alföldön vagy kivándorolni Amerikába. Nagyon sokan csak addig maradtak ott, míg egy kevés pénzt sikerült keresniük, amiért idehaza földet vehettek.
A községet 1944. október 26-án érték el a "felszabadító" szovjet csapatok. November 18-án mindkét Guton megszólalt a kisbíró dobja, amely háromnapos munkára hívta a férfiakat. Zömében 1895 és 1926 között születettekről volt szó. 1945. július 4-re, amikor felső utasításra összeállították a távollévő férfiak listáját, 142 személyről tudott a helyi hatóság. A nevük mellett Szambor szerepelt tartózkodási helyként. 55 személy mint magyar katona esett hadifogságba vagy halt meg a harcmezőkön. Összesen 140 fő volt különböző munkatáborokban, ebből 56 ember maradt úgy oda, hogy a sírhelyük ismeretlen. A frontokon 8-an haltak meg. A legfiatalabb elhurcolt 18 éves, a legidősebb 48 esztendős volt. Nagyon sok család több tagját is elvesztette. Így például Barkaszi Károly és Verbiás János családjának minden férfitagja elpusztult.
1946-ban az addig két különálló községet egyesítették előbb Kétgut, majd Gut néven, hamarosan pedig a német Gut = jó szóból eredeztetett Harazgyivkára "magyarosították".
A község lakossága a szovjethatalom minden "áldásával" megismerkedett. Államosították az addig magántulajdonban lévő földeket, az erdőket, a szőlőket, amelyek nagyon sok család létalapját jelentették. 1948-ban Hudák Gyula vezetésével megalakult a Vorosilov nevét viselő kolhoz. Az addig még háztájiban maradt munkaeszközöket és állatállományt is be kellett szolgáltatni.
A kolhoz első elnöke, Hudák Gyula már 1944 végén behízelegte magát a hatalomnál, aki mint kommunista került előtérbe. A kolhozosítás után gúnyosan mondta a lakosságnak: "Mindenki üljön ki a földje végére és sirassa!".
A Vorosilov (majd Haza) kolhoz 1948-1959 között működött önállóan. Második elnök, Akkerman Herman több embert is börtönbe juttatott amiatt, hogy a kolhozföldeken tallóztak, s az így összegyűjtött búzát hazavitték. Rebán Károly és Deák Irma 1950-ben 10 év börtönt kapott ezért. 1952-től a kolhoz elnöke Vass István lett. A korábbi kolhozelnököt 18 zsidó társával együtt a sikkasztás és pénzek hűtlen kezelése miatt letartóztatták és bebörtönözték.
1959-ben egyesült a Vorosilov kolhoz a bégányi gazdasággal, s ettől veszi kezdetét a falu gyarmatosítása. Ekkor még 100 lóval, 500 juhval, baromfi- és sertésfarmmal rendelkeztek a falu lakosai, a helyben megtermett gabona elegendő volt a szükségletek kielégítésére.
A község lakosainak száma jelenleg 1400, ennek 98 %-a magyar. A múlt század során két különálló község összlakossága 500 körül mozgott.
Gut ma önálló tanácsú település. A tanácselnöki tisztet 1986-1998 között, illetve 2006 áprilisától Csulák Ernő tölti be. A faluban általános iskola, 90 férőhelyes óvoda, felcserközpont, 180 férőhelyes kultúrház és könyvtár működik.
A község címere
A községi tanács 1996. szeptember 15-i ülésén elfogadta, majd 2006. december 18-án megújította az egykori községi pecsétlenyomatok alapján összeállított címert.
Az álló csücsköstalpú címerpajzson négyelt mező, amelynek
1. kék mezőben három arany fog, körülötte egy vörössel fegyverzett, farkát nyakára tekerő arany sárkány.
2. vörös mezejében ezüst ökörfej,vörös mezejében
3. vörös mezejében arany törzsű, arany koronájú tölgyfa, makokkal és levelekkel
4. kék mezejében ezüst stilizált ekevas, arany boroshordó
látható.
A három fog a falut alapító Gut-Keled nemzetség címere, amely eredetileg három-három haránt toldalékot ábrázolt, ebből lett később sárkány- és farkasfog. Az ökör a község történetével kapcsolatos mondában szerepel, a hordó Nagygut, a fa pedig Kisgut pecsétjéből való. Az ekevas a helyi földművelést jelképezi. Ugyanakkor valamennyi címerkép jellemző a vidék életére, ahol állattenyésztéssel, földműveléssel, szőlészettel és erdőgazdálkodással is foglalkoznak.
Gazdaság
E vidéken már az őskortól kezdve földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. Jelentős szerepet játszott még az erdőgazdálkodás (az erdőben makkoltatták a község kondáját, ugyanakkor jelentős erdőterületet béreltek hasonló célból a rafajnaiaktól) és a halászat, hiszen a környéken a szabályozás előtt több patak és folyócska is folyt.. Ezekről különféle oklevelek tanúskodnak. Így például a helyi jobbágyoknak bírság terhe alatt meg volt tiltva a rekesztés a Szernyén, s csupán a földesúr számára volt megengedett a halászás.
Ma a község főleg mezőgazdaságból él. Összterülete 1342 hektár. 2000 tavaszán az Ukrajnában zajló földreform eredményeként itt is felosztották a kollektív gazdaságot, s a kolhoztagok és kolhoznyugdíjasok - a szántó minőségétől függően - másfél-két hektárnyi földterülethez jutottak. Ez teremtette meg a községben található 400 családi gazdaság alapját. A guti határban bérelt földeken - mintegy 150 hektáron - tevékenykedik az Urozsaj (Termés) 2000 Mezőgazdasági Kft. A tíz guti farmer egyenként 3-4-5 hektárnyi földön gazdálko dik. Mind az egyéni termelők, mind a kft. főként szemesek és burgonya termesztésével foglalkozik. Az utóbbi években mind többen próbálkoznak kordonos uborka, illetve paradicsom termesztésével. Sokan a fóliaházi zöldségtermesztésben látják a jövőt.
A legnagyobb helybéli munkaadó jelenleg a Bon-Ton közös vállalat, amely varrodájában száz fiatalasszonyt és lányt foglalkoztat. Mintegy kéttucatnyian továbbra is a beregszászi ipari üzemekben és szolgáltató egységekben dolgoznak. Ugyanennyi lakosnak ad munkát a helyi kft. is.
A munkaképes lakosság jelentős része Magyarországon keresi meg a kenyerét. A fiatal férfiak építőmunkásnak szegődnek, az asszonyok a határközeli településeken vállalnak idénymunkát. Néhány helybéli erdőmunkásnak szegődött. Nyaranta mintegy 40-50 család egészíti ki jövedelmét azzal, hogy gombát gyűjt az erdőben s azt értékesíti. Az egy idényben begyűjtött gombamennyiség ugyancsak imponáló, ha kedvező az időjárás, akkor naponta mintegy három mázsa gombával kell számolni, ami egy idényre átszámítva 8-10 tonnát jelent. A guti erdőben nem csupán az egyszerűnek mondott galamb, őzláb, bokros, kenyér és tyúkgomba található meg. A tapasztalt, a jó helyismerettel rendelkező gutiak rengeteg minőségi gombát, köztük vargányát, tinórut is begyűjtenek.
A községben is jelentős számú állatot tartanak. A tejelő szarvasmarha-állomány 150 darabot, a lóállomány 20 darabot (ez helyettesíti a traktort) számlál. A korábban ritkaságnak számító kecskéből (a 70-80-as években csak két család tartott ilyen állatot, rajtuk is maradt a Kecskés ragadványnév) is akad 80 darab. Majdnem minden háztájiban megtalálható a sertés, a baromfi.
A háztáji részlegeken főleg burgonyát, zöldségféléket és kukoricát termelnek, többnyire saját szükségletre.
A kézműiparban jelen vannak az alábbi mesterségek képviselői: asztalos, cipész, kádár, ács, kőműves, fafaragó. A háziipar még ma is szolgáltatja a mindennapi használatra szükséges eszközöket, azzal a különbséggel, hogy a kendők, zsákok stb. alapanyaga már nem kenderből, hanem pamutból készül. Több udvaron áll még napjainkban is a kenyérsütő kemence, tudniillik a háztáji gazdaságok növekedésével megterem a kenyérnek való búza is, ezért egyre többen sütnek házikenyeret.
A kereskedelem és a szolgáltatóipar számos üzlet, kávézó és kiskereskedés révén van jelen. A 2006-ban megnyitott Akácos étterem-bár a továbbiakban a falusi zöld turizmusban részt vevőket kívánja kiszolgálni.
Oktatás:
Az oktatás kezdete a reformáció korával esik egybe, azaz a XVI. század második felével. A önálló egyházközség kialakulásakor jött létre az elemi oktatás Guton. Az első, ezzel kapcsolatos írásos feljegyzések 1801-ből valók, amikor négyosztályos felekezeti iskola működött itt, egy tanító felügyelete mellett.
A XX. század elején már három iskolája is volt a községnek. Nagyguton református magyar felekezeti és ruszin állami iskola, Kisguton pedig állami iskola működött.
A szovjethatalom az iskolákat is államosította. 1946-1964 között a községben magyar tannyelvű elemi, 1964-től pedig általános iskola működik. 1964-ben épült fel a jelenlegi iskolaépület is.
Ma az általános iskolában 150 gyerek tanul. Középiskolába a szomszédos Makkosjánosiba, vagy Beregszászba járnak. Az utóbbi években igen sokan mennek továbbtanulni különféle szakközépiskolákba, gimnáziumokba. A községben 50 gyerekkel óvoda is működik.
Hitélet
A két község már igen korán elfogadta a kálvini tanokat, ebben nagy része volt Radán Balázsnak és Kálmáncsehi Sánta Mártonnak, a vidék két nagy reformátorának. Amikor Petrovics Péter temesi gróf megkapta a munkácsi váruradalmat, az egész vidéken visszaszorította a katolikus vallást. Ennek ellenére mégis maradtak e vallás hívei a faluban, erről tanúskodnak a korabeli feljegyzések.
A két különálló község egy egyházközségbe tömörült, amely 1645-ig Izsnyéte fiókegyházát képezte, s ekkor vált önálló gyülekezetté. A lelkészi hivatal 1774-től, Váradi Samu pap idejében kezdte el vezetni az anyakönyveket, amelyek 1801-től maradtak fenn. A presbitériumi és az egyházmegyei jegyzőkönyvek szintén 1801 óta vannak meg.
Demeter Pál 1733. június 18-án kelt investigatiója szerint Guton ev. ref. paticstemplom és fatorony állt, amely nagyon hasonlított a tákosi templomhoz./30/ A rossz állapotban lévő templom lebontása után 1830-ban láttak hozzá egy új templom felépítéséhez, amelyhez a munkácsi uradalom akkori birtokosa, gróf Schönborn Fülöp Ferenc a szükséges követ ingyen adományozta, a pap és a kántor részére 26 hold szántó- és 16 hold kaszáló földet méretett ki. Maga a templom a toronnyal együtt 1844-re készült el. Az egyhajós, egyenes hajózáródású, zömök nyugati tornyos templomnak elsősorban több boltszakaszos fedésű tere érdemel figyelmet. Az íves záródású ablakokkal összhangban képezték ki az oszlopok közötti íves alátámasztású karzatot.
A templomban az ülésrend még a mai napig községenként történik, azaz a nagy- és kisgutiak külön ülnek./32/ Ugyanakkor a szomszédos községekkel szemben itt nincsenek családi székek, hanem életkor szerint ülnek, elől a 70 évesek, s így tovább. A templom tornyában két harang van. Mindkettőt 1924-ben öntette az egyházközség közadakozásból az első világháború idején a segélyalapba beadottak pótlására.
A református felekezeten kívül kisebb számban vannak itt római és görög katolikusok is. A görög katolikusokról 1805-ből van tudósításunk, amikor a munkácsi esperesi kerületben fekvő Nagyguton 1, Kisguton pedig 4 fő (ebből 1 fő házzal rendelkező zsellér) volt tagja ennek az egyháznak./34/ Fényes Elek statisztikai kimutatásai szerint 1851-ben Nagyguton 11, Kisguton pedig 12 görög katolikus élt.
A görög katolikusok korábban a szomszédos Makkosjánosiba, a római katolikusok Beregszászba jártak templomba. A 90-es évek közepén hivatalosan is megalakult a két egyházközség, amely szorgos szervezőmunkát követően 2006 nyarán felavatta Páduaia Szent Antalról elnevezett kápolnáját. Hetente, felváltva kerül sor görög és római katolikus misére.
Ezenkívül igen jelentős a baptista egyházközség is, tagjainak száma eléri a 100-at. Saját imaházzal és kórussal rendelkeznek. Nyaranta a Kelet-Európai Falumisszió itt tartja székhelyét.
Jehova tanúi is saját gyülekezettel rendelkeznek itt, amely Gáthoz tartozik.
A községben több temető is van. A református egyház két temetővel rendelkezik, mindkét falu részére. A nagyguti református temető betelte után a községi köztemetőt használják. A görög katolikusok korábban saját temetővel rendelkeztek, amelyet a lakosság "orosz temető" néven ismer. Ma már senkit sem temetnek ide. A községben nagy számban élt zsidóságnak is saját temetője volt. Ennek helyén jelenleg a Barkaszóra vezető műút húzódik.
Emlékhelyek
A településen két olyan emlékhely áll, amely a falu szülötteinek állít emléket:
1. Az első világháborús emlékmű, amely jelenleg a református templom kertjében áll, igen hányatott sorsú. Jelenlegi helye éppen a harmadik, hiszen állandóan zavarta a hatalom szemét, amely le akarta bontatni.
A 3 méter magas, négyszögletű obeliszken két márványtábla őrzi az elesettek neveit. Az egyiket a lerombolt kisguti emlékműről hozták át ide a féltő kezek.
Feliratok: a nagygutin:
"Ezen emelvény jelzi azoknak emlékét, akik a hazáért életüket vesztették."
1914 sisak két karddal 1918
Barkaszi Gyula, Barkaszi Béla, G.Barkaszi Lajos, G. Barkaszi József, Bahus Bertalan, Bahus Imre, Bihari Ignác, Bence Károly, Deák Gyula, Dajka József, Sz.Dóka András, Dóka Béni, Dalinka László, Molnár János, Mátyás Gábor, Pataki József, Pocsai Lajos, B.Tóth András, Tóth József, Tóth András, Tóth Bertalan.
"Légy hív mindhalálig..." János. Jel. 2T. 10v.
A kisgutin:
"Kisguti hősi halottak
1914-1918
Antal József, Bahus Sándor,Balogh László, Bodok József, Bodok János, Kajdi András, Nagy Albert, Peres János, Pocsai Sámuel, Szalontai Miklós, Tóth Ferenc, Tóth András.
Emléketek örökké él."
2. A református templommal szemben, ott, ahol korábban az első világháborús emlékmű állt, 1993 szeptemberében a község lakossága közadakozásból egy emlékművet állított a sztálinizmus és a második világháború áldozatainak.
"Gut polgári község lakosságának veszteségei a második világháborúban:
Balogh János, Balogh Ferenc, P. Barkaszi József, Barkaszi Endre, Beregszászi Zsigmond, Bodok Zoltán, Botos József, Papp Károly.
A sztálini lágerekben elpusztultak:
Antal Gyula (1909), Balogh Lajos (1901), Balogh Gyula (1911), Balogh József (1924), Barkaszi Gyula (1910), Barkaszi Károly (1898), Barkaszi József (1926), Barkaszi Béla (1912), G. Barkaszi Bertalan (1901), Bence Bertalan (1924), Bence József (1910), Bihari Lajos (1922), Bodok István (1900), Bodok Gyula (1924), Bodok József (1916), Bahus Ferenc (1897), Botos Imre (1904), Dóka József (1911), Darcsi Gyula (1901), Darcsi Lajos (1919), Darcsi András (1919), Dankó Gyula (1916), Deák Lajos (1900), Demjén József (1905), B. Dóka József (1923), B. Dóka József (1900), Dóka Károly (1913), Dóka Zsigmond (1924), Dóka András (1896), Dóka Bertalan (1919), G. Dóka Tamás (1924), Főző András (1915), Főző Gyula (1924), Nagy József ( 1908), Nagy Ferenc (1909), Nagy Gyula ( 1910), Peres Gyula (1905), Peres Bertalan (1905), Pocsai Lajos (1924), Pocsai József (1903), Pocsai Vince (1915), Pocsai Lajos K. (1925), Pocsai Gyula (1908), Puskás Ferenc (1897), Simon Béla (1925), Szalontai József (?), Szalontai Gyula (1910), Szolnoki János (1922), Sz. Tóth József (1910), Tóth József J. (1925), Tóth Kálmán (1897), Tóth Kálmán Gy. (1911), Verbiás Lajos (1914), Verbiás Károly (1924), Verbiás Béla (1922), Veres Gyula (1923)."*
(* A sztálinizmus áldozatai emlékkönyv adatai több esetben nem egyeznek az emlékművön feltüntetettekkel.)
2001 pünkösdjén került felavatásra államalapító Szent István király szobra a református templommal szemben lévő emlékparkban. 2007. március 15-én tervezik felavatni nagyidai Berzsenyi Ignác, Antal és Árpád (apa és két fia) emléktábláját, akik részt vettek az 1848-1849-es szabadságharcban.
Pihenési, szórakozási lehetőségek:
A település határában, akárcsak az elmúlt évszázadokban, ma is hatalmas erdőségek húzódnak. Az állami erdő 2000 hektárt, a gazdaságközi 220 hektárt tesz ki. A korábbi évek során az itt élők és a kornyékről ide látogatók számos pihenőhelyet alakítottak ki. Az egyik legnépszerűbb a barkaszói úton található liget, amely a fürdésre és horgászásra egyaránt alkalmas Nagyvíz mentén húzódik. Hasonlóan sokan látogatják a Kisbégány és Gut közös határában található Szugojt. A helybeliek itt egy üdülőövezet kialakítását tervezik, a Ducskós-dűlőben pedig, ahol most homokkitermelés folyik, a jövőben egy halastavat létesítenek.
|
| | |